Bármilyen kép feldolgozásához, a látvány felfogásához és értelmezéséhez vizuális percepciós rendszerünket használjuk. A látottak értelmezéséhez kétféle típusú információ szükséges: mik az ábrázolt elemek, és hogyan helyezkednek el a térben egymáshoz képest. Az előbbit piktografikus, míg az utóbbit a kép sztereografikus elemeinek nevezzük. Ezeket az információkat az agyunk dolgozza fel, tehát az, hogy a kép mit ábrázol, ott áll össze. Nem a szemünkkel látunk ebben az értelemben, hanem az agyunkkal. Ha az információk ellentmondásmentesek, a képről rendkívül gyorsan képesek vagyunk egyértelmű interpretációt alkotni. Mondhatnánk: odanézünk és látjuk. Vizuális percepciós rendszerünk a másodperc törtrésze alatt választja ki a kép legvalószínűbb értelmezését. Azonban ha a piktografikus vagy a sztereografikus információk valamelyike ellentmondásos, az egész képről képtelenek vagyunk egyértelmű térbeli modellt alkotni. Ilyenek a kétértelmű ábrák és a lehetetlen alakzatok, melyeket a következő rész tárgyal.