Először is tisztázni kell, hogy mit is jelent pontosan a "tér logikája" kifejezés. "Azokat a térbeli kapcsolatokat értjük rajta, amelyek törvényszerűen fennállnak a fizikai világ tárgyai között, s amelyek figyelmen kívül hagyása, illetve önkényes megváltoztatása ellentmondásokat, vizuális illúziókat eredményez".

Ezek az illúziók mindig is fontos szerepet játszottak, és játszanak ma is a művészetben, matematikában, pszichológiában, sőt a filozófiában is. Nem csoda, hogy Eschert is foglalkoztatták az érzékcsalódás nyújtotta lehetőségek, s mint központi témát több képében is felhasználta azokat. Az ilyen típusú képei, melyek ellentmondanak a tér logikájának, talán a legszembetűnőbbek és legérdekesebbek. Ezt tűnik alátámasztani Bruno Ernst parafrázisa is, melyet George Orwell Állatfarm című művének híres mondata ihletett.

"Minden Escher kép Escher kép, de néhány közülük sokkal inkább Escher kép, mint a többi."

Ha még ezek közül is ki kellene emelni a legeredetibb darabokat, 3 képhez jutnánk a Belvedere, a Vízesés és a Lépcsőn fel és le című litográfiákhoz. Bár az eredeti jelzőt használtam, némi magyarázatot kíván a kijelentés. Valójában a képek alapjául szolgáló lehetetlen alakzatok nem Escher találmányai, kivéve a lehetetlen kockát, amit később részletezek. Ami eredeti, az az ábrázolás módja; az ahogyan ezeket az alakzatokat megjelenítette saját fantáziaképeibe ágyazva. De ne siessünk így előre! Előbb vizsgáljuk meg, hogyan működik vizuális percepciós rendszerünk, hogyan értelmezi agyunk a beérkezett információkat, s mitől érzékeljük a lehetetlen tárgyak látványát vizuális illúzióként. Csak ezek tisztázása után ismertetem Escher lehetetlen tárgyakat ábrázoló képeinek előzményeit, történeti áttekintést adva a szóban forgó alakzatok megjelenéséről a művészetben és a matematikában. Végül igyekszem 3 fő csoportba rendezve a kiválasztott képeket többé-kevésbé átfogó módon elemezni, majd megvilágítani az ellentmondások háttérben húzódó matematikai vagy egyéb magyarázatait.